27. fejezet

A másnap este a vártnál is hamarabb érkezett el a lányok életében. Az utolsó pillanatig azon mesterkedtek, hogy valahogy kimenthessék magukat a koncert alól, de minden próbálkozásuk kudarcba fulladt. A fogadást állniuk kellett, bármennyire is nem akaródzott nekik. Azonban mégis nyugodtan vágtak bele az estébe, feleszmélvén, hogy mégsem kell egyedül részt venniük a kellemetlen eseményen.

MinRee öccse sikeresen meggyőzte kedvesét, hogy a kikapcsolódás neki is jár és jó lenne, ha végre hármasban is töltenének némi időt, ha már SeHun nővére nagyban hozzájárult, hogy egymás oldalán találják meg a boldogságot. Ahogyan Jacksonnál is az észérvek győzedelmeskedtek HaEunt illetően, míg végül SeoYeon teljes elégedettséggel nyugtázta DongWoo kellemes társaságát a koncert ideje alatt.

Noha, JongHyun utasítása szerint a lányoknak a szokásosnál is kihívóbb viseletben kellett volna megjelenniük, kezdetben vonakodtak ennek a dolognak eleget tenni. Ám a sokadik szócsata után mégis megegyezett a három lány, ezzel mégis könnyedén revansot vehetnek az önelégült társaikon. Hiszen, ha teljesítik ezt a feltételt, azonban nem egymaguk mutatkoznak, úgy igencsak csípheti majd a szemüket a látvány. SeoYeonnak ez jött a leginkább kapóra.

Már az tökéletes elégedettséggel töltötte el, hogy utált diáktársának szobatársa oldalán fog megjelenni, de az, hogy ezt még kicsit kihívóbban is teheti meg, még inkább jól esett a lelkének és a névleges bosszújának. Míg a legidősebb lány hajlandó volt feltűnően rövid szoknyát húzni, addig HaEun továbbra is a nadrág mellett tette le a voksát. Hosszú, de annál feszülősebb bőrdarabot sikerült választania, amit látványossá egy mélyen dekoltált felsővel tett. MinRee pedig egy köztes állapotot választott. Rövidnek valóban rövid volt a ruha, ám korántsem volt szoknya. A középső lány forrónadrágba bújtatta lábait - kellő hangsúlyt fektetve ezzel hosszú combjaira –, melynek magasított derékrésze még inkább kiemelte karcsú alakját, a laza felső pedig éppen annyit engedtetett láttatni, amennyit a lány szeretett volna mutatni magából.

MinRee gondosan felkent némi sminket mindannyiuk arcára, ami tökéletes összhangban volt az esti viseletükkel, majd tincseiket is megzabolázták kissé, hogy az is passzoljon az összképhez. Már csak a kísérőikkel való találkozás volt hátra, és kezdetét vehette egy újabb feladat teljesítése, ami reményeik szerint ezúttal a lányoknak fog nagyobb örömet okozni a módszerüket alkalmazva.

SeoYeon nagyot sóhajtva lépett ki a kollégiumi szobából, majd a két fiatalabb lány is követte őt. A folyosón tartózkodók kis híján hanyatt vágódtak, ahogy meglátták a három lányt a szokatlanabbnál is szokatlanabb viseletben. A halk morgások és felhorkanások elmaradtak, csupán a sok tátott száj maradt a lányok után, meg néhány összesúgás természetesen.

A szobatársak egymás mellé léptek, majd a másik kezére szorítottak és úgy araszoltak végig a folyosón, egyenesen az udvarig, ahol a partnereikkel kellett találkozniuk. Kivéve SeHunt és Kedvesét, ugyanis MinRee úgy utasította a fiút, hogy a tanítási órák ideje alatt a lehető legészrevétlenebbül iszkoljon ki és majd csak a klub előtt találkozzanak.

- Szerintetek mit fognak reagálni? – kérdezte SeoYeon, ahogy kiléptek a zöldre.

- Remélem, hogy a Cicafiú elégedett lesz a nadrágommal, különben forró vízben fogom megmártogatni.

- A feladat az volt, hogy csípjük ki magunkat. Megvolt – biccentett egyet magabiztosan MinRee, majd SeoYeonra nézett. – Szerinted kiborul a makid?

- Makim? – rebegtette hosszított pilláit a legidősebb lány.

- Jah. Olyasmid. Tudod? JongHyun.

- Nem letojom? – kuncogta.

- De most komolyan. Szerinted hogy’ fog reagálni?

- Mire? – értetlenkedett továbbra is.

- Arra, hogy nem csak velünk leszel, hanem a saját lakótársával mész a koncertre, egy ilyen szerelésben – mutatott végig a lányon féloldalas mosollyal az ajkain.

- Egyszer én is lehetek a szemetebb fél. Azt akarta, hogy ott legyek és csípjem ki magam. Más megkötése nem volt, hát így járt! – közölte tényként SeoYeon, majd ismét a fiatalabbak kézfejeire markolt. – Menjünk, ne várakoztassuk meg a srácokat!

- Menjünk! – felelt tökéletes összhangban a másik két lány.

Ahogy azt megbeszélték, az esti kísérők közül ketten – DongWoo és Mark – a főbejáratnál várta a lányokat, hogy ott csatlakozzanak hozzájuk, SeHunnal pedig a klub előtt volt a találka. A három lány felszabadultan nevetve állt meg a partnereik előtt, majd szinte egyszerre emelték rájuk tekinteteiket.

DongWooban a másodperc tört része alatt fagyott meg a vér, amikor összenézett SeoYeonnal, akaratlanul vezette végig mélybarna szempárját a lány alakján, majd egy nagyot nyelve nyugtázta a látványt, vörösségét azonban a fiú nem tudta leplezni, bármennyire is szándékában állt.

Mark szintén meglepetten pislogott az előtte álldogáló HaEunre, és ő is letuszkolt egy nagyobb méretű gombócot a torkán. Átlagos esetben szinte azonnal pironkodnia kellett volna a magasabbik fiúnak, ám ez az ő esetében elmaradt, így végül csak egy elégedett bólintással hozta HaEun tudomására tetszését.

MinRee is kapott hasonló oldalpillázásokat a fiúktól, de túlzásba egyik diáktárs sem vitte. Ki-ki a maga partnerét nézegette és csodálta, mert a lányok sem bírták megállni szó nélkül a fiúk külsejét. Kiváltképp SeoYeonnak tetszett DongWoo vadabb és merészebb öltözéke, már-már kacérkodott bizonyos gondolatokkal.

- Jól meggondoltad, SeoYeon? – súgta halkan a lány fülébe, amint közelebb lépett hozzá.

- Igen, és Yeonnie – mosolyodott el.

- Hah? – dülledt ki a fiú pupillája, hirtelen nézett SeoYeonra.

- Jól hallottad – szélesedett kissé a kezdeti görbület, SeoYeon bal kezét DongWoo derekára csúsztatta és finoman megkapaszkodott a testében.

- Köszönöm – dőlt meg kicsit. – Azt hiszem, a legjobb lesz, ha nagyon közel tartalak ma este magamhoz – fonta át ő is a karját SeoYeon derekán és még közelebb vonta magához.

- A legjobb – suttogta továbbra is mosolyogva.

- Na? Belevágunk? – hajolt hozzájuk HaEun is, aki könnyedén kapaszkodott meg Mark nyakában, ezzel picit lábujjhegyre emelkedve.

- Naná! – a végső szót MinRee mondta ki, s beleegyezvén a többiek, célba vették az ominózus klubot.

* * *

Alig negyed óra kellemes gyaloglás után meg is érkeztek az egyetem klubjához, ahol ezúttal is tömkelegével sorakoztak az emberek a mielőbbi bejutásban reménykedve. SeoYeon szorosan DongWoohoz simulva szedte lépteit; a szórakozóhelyhez közeledve egyre gyakrabban remegett meg a térde magas sarkú csizmájában, de szerencséjére partnere feszesen tartotta őt a derekánál fogva, így nem bukott orra egy-egy kritikus pillanatban.

HaEun arcvonásain is sűrűsödni látszottak idegességének jelei, amit igyekezett néha fintorral enyhíteni, emlékeztetve saját magát KiBum csípős megjegyzéseire. Mark egy pillanatra sem tágított a legfiatalabb lány mellől, sétájuk során megpróbálta azt a nyugodtságot HaEunre is átragasztani, amivel mindig is rendelkezett, több-kevesebb sikerrel ezt meg is oldotta.

MinRee egyszerre volt izgatott és ideges is az este miatt, azonban, mikor észrevette a klub oldalfala mellett álldogálni öccsét és annak párját, szinte elröppent testéből minden félelem. Megszaporázta lépteit, majd egyenesen SeHun nyakába ugrott, amikor eléjük ért.

- Na, mi van, Öcsi, tudsz emberi formát is ölteni? – vigyorgott az idősebb testvér SeHun sötét tincseit látva. – Vagy inkább Lulu van rád jó hatással? – kacsintott egyet, ezzel végképp zavarba hozva az öccsét.

- Noona! – mordult fel SeHun, miközben megvakarta a tarkóját, leplezvén MinRee igazát.

- Jól van na! – nyomott egy puszit SeHun homlokára, aztán LuHan felé fordult. – Minden rendben, Lulu? – simította tenyerét a fiú vállára, aki egy félszeg mosollyal fogadta MinRee közeledését.

- Igen, bár nem értem, hogy miért kellett nekem is eljönnöm – csúsztatta zsebeibe mindkét kezét és egy nagy sóhajjal zárta megjegyzését.

- Azért, hogy én ne legyek egyedül és ti meg végre picit kikapcsolódjatok – emelte meg kissé LuHan fejét, hogy a szemébe nézhessen. – Nem tudnám ezt most nélkületek végigcsinálni - mondta mélyen az őzike szemekbe nézve.

LuHan egy magabiztos bólintással fogadta el MinRee érveit, majd SeHunra nézett, akinek szemében látta a kérlelést és egyben a vágyat némi szórakozásra. Újabb mély levegőt engedett ki a tüdejéből, kihúzta kezeit a nadrágzsebből és egy lépéssel letudta a távolságot közte és MinRee között. Megértően ölelte magához a lányt néhány pillanatra, pontosan addig, amíg a másik két lány és kísérőik csatlakoztak hozzájuk.

MinRee lefutotta a kötelező köröket a bemutatkozást illetően és azzal együtt LuHan is levetkőzte kezdeti gátlásosságát, bátran markolta meg SeHun kezét és kulcsolta is össze ragaszkodóan ujjaikat. A középső lány megkapaszkodott SeHun felkarjában, vetett egy pillantást barátnőire is, aztán beálltak a lassanként befelé szállingózó emberek sorába.

A klubba lépve elaraszoltak a színpad melletti falhoz, ahonnan jól láthatóak ők maguk is, ahogyan a fellépő banda tagjai is. Hangos sikítások és füttykoncert előzte meg a Csapat színpadra vonulását, a lányokban ezzel valamennyi deja-vu érzést kiváltva.

Mark határozottan karolta HaEun vállát, aki szinte szoborrá dermedt KiBum külsejét látva. SeoYeon ujjai is görcsösen markolták DongWoo kabátját, ahogy mellkasa is egyre erősebben préselődött a fiúéhoz, hogy nagyobb biztonságban érezze magát. MinRee alsó ajkát harapdálva figyelte, ahogy elfoglalják a helyeiket cseppet sem kedvelt diáktársaik az emelvényen, majd egy mély levegővétellel egybekötve fogott rá SeHun csuklójára.

A helyiség fokozatosan csendesett el, a lányok ezzel egyenesen arányosan lettek izgatottabbak. Főleg SeoYeon, mert tudta, hogy bármelyik pillanatban felcsendülhet az a bizonyos dal, amit JongHyun rendelt tőle nem is olyan régen. Nem akarta mutatni aggályait, ezért inkább mélyeket lélegzett, azonban hatástalannak bizonyult minden igyekezete.

- Jól érzed magad? – hajolt füléhez az utolsó pillanatokban DongWoo, mielőtt még megszólaltak volna a dobok.

- Ideges vagyok – motyogta az orra alatt, az első akkordok ebben a pillanatban csendültek fel, nem volt tovább visszaút.

DongWoo apró puszit lehelt SeoYeon tincseire, majd a lány mögé lépett, mindkét karjával átfonta a lány testét és mellkasához húzta őt. SeoYeon megfogta DongWoo alkarjait, az első könnyedebb sóhaj szakadt fel végre belőle. A második szám felénél tekintete találkozott JongHyun büszke pillantásával, amiből hamar szertefoszlott az önelégültség.

SeoYeon külsejét és két kart látva még a gitárhúrt is rosszul fogta le egy óvatlan momentumban, amit a lány természetesen azonnal észrevett. Önfeledt mosolyra húzta ajkait a fiú hibáját érzékelve, kihúzta magát és a létező összes távolságot megszüntette DongWoo és közte. Lapockáját a diáktárs mellkasához nyomta, érezte a fiú szaporodó lüktetését, mire féloldalasan megfordult.

- Mi az? – pillázott mosolyogva, DongWoo rögvest belepirult SeoYeon átható pillantásába és közelségébe.

- Öhm – nyelt egyet, önkéntelenül járatta szempárját a lány ajka és tekintete között. – Csak. Én. Hát.

- Azt hittem, hogy ennél sokkal bátrabb vagy – feszítette a végsőkig a húrt, ahogy DongWoo telt párnáira hajolt. – Engem nem zavar – mosolyogta és ezzel együtt bezárta a milliméternél is kevesebb távolságot közöttük, jobb karját a fiú nyakára csúsztatta.

DongWoo remegő ajkakkal viszonozta SeoYeon csókját, de a vágy kellő bátorságot adott a fiúnak a folytatáshoz. Teljesen belefeledkeztek a másik ajkainak kényeztetésébe, míg egy váratlan pillanatban SeoYeon szorítást érzett meg bal csuklóján, mely szorítás sietve igyekezett kirángatni DongWoo karjai közül, ezzel együtt megszakítva az egyre merészebbé váló csókot.

- Elárulnád, hogy mégis mit művelsz? – fakadt ki ingerülten a banda basszerosa, villámokat szóró lélektükrökkel állt SeoYeon előtt, bal kezével nyomorgatva a hangszert.

- Eljöttem a koncertre, ahogy kérted – közölte tényként, aztán lefejtette csuklójáról JongHyun kezét és visszahátrált partneréhez.

- Arról nem volt szó, hogy enyelegni fogsz! – kiáltotta el magát.

- Jó lenne, ha visszavennél az arcodból! – engedte ki a hangját SeoYeon is. – A te ötleted volt ez az egész baromság, hát most megiszod a levét! Azt nem kötötted ki, hogy kivel kell, végignézzem ezt a kornyikálást, így semmi jogod arra, hogy számon kérj!

- Ebből most már elég! – az időközben befutott TaeMin kezébe nyomta a gitárt, majd SeoYeon csuklójára markolt és a tömegen át kezdte rángatni kifelé a klubból.

- Eressz már el, te vadbarom! – próbált szabadulni a legidősebb a fogás alól, de az emberek között rángatva képtelen volt rá.

Hevesen tiltakozott, ahogy JongHyun rángatta maga után, a klubból kilépve a hátsó falhoz indultak tovább, majd a sötét sikátorhoz érve egyenesen felnyomta a lányt a falra. Két karjával megtámaszkodott SeoYeon feje mellett, mellkasát a lányéhoz feszítette, fogságba ejtve ezzel az immáron megrémült lányt. Orrát SeoYeon orrához nyomta, forró lehelete cikázott a lány ajkain, mélybarna írisze izzott dühétől.

- Engedj el, különben sikítani fogok! - morogta.

- Csak rajta, sikíts - lihegte halkan. - De úgyis befogom a szádat.

Ezzel összetapasztotta kissé dús párnáit SeoYeon reszkető ajkaival. A lány térdei megremegtek az érzéstől, JongHyun felsőjébe fúrta ujjait, hogy biztonságra leljen. Elveszítette az ítélőképességét és visszacsókolt.

- Sajnálom, ahogy viselkedtem korábban - súgta pillanatnyi elválásukkor, SeoYeon torkán akadt a következő lélegzetvétel, azonban reagálni már nem volt ideje, újra puha párnákat érzett az övére simulni.