14. fejezet

- Rajta! – érkezett az utasítás JongHyuntól, mire SeoYeon csak pislogással tudott reagálni. – Most légy kedves hozzám. Csókolj meg! – a lány pupillája összeszűkült a parancstól.

- Hogymivan? Mit akarsz? – motyogta rémült tekintettel.

- Jól hallottad! – közelebb hajolt az arcához, mélyen SeoYeon szemébe nézett. – Gyerünk! Csókolj meg!

- Nem! – morogta. – Nem foglak ennyi ember előtt megcsókolni!

- Márpedig megteszed! – féloldalas mosolyra húzta a száját, orra hegye súrolta SeoYeon orrát. – Emlékszel? Három hónapig a cselédem vagy! Azt kell tenned, amit mondok neked!

- Inkább csapjon ki az Igazgató, amiért megszegtem a szabályokat ezzel az idióta fogadással, minthogy most engedelmeskedjek neked!

- Sajna nem fog menni, Yeonnie – elégedett mosolyra húzta ajkait, SeoYeon ugyanebben a pillanatban összeráncolta a szemöldökét. – Woo igazgató engedélyét adta a fogadásra. Érvényes a dolog. Felőlem itt állhatunk egész nap, én kivárom. Neked lesz kellemetlen, ha egyre többen gyűlnek körénk.

- Hallgass! – morogta az orra alatt, végül leszorította a szemhéjait, és száját JongHyun ajkaihoz érintette alig három másodpercre, majd el is rántotta a fejét azzal a lendülettel. – Mehetünk? – mormolta, miközben blézerének ujjával törölte le az érzést ajkairól.

- Addig nem megyünk tovább, amíg meg nem teszed, amire kértelek – tovább csúsztatta a kezét a lány derekán, és közelebb vonta magához. – Ne nagyon húzd az időt, mert tényleg sokan leszünk a végén.

- Megcsináltam, amit akartál! – vágott vissza vöröslő arccal, fél szemével a tömeget fürkészte maguk körül.

- Tch. Ezt te se nevezheted annak! – fogai közé szorította alsó ajkát, és SeoYeon jobb füléhez hajolt. – Azt akarom, hogy úgy csókolj meg, ahogy a szobámban csináltad. Érzéssel – duruzsolta.

- ... – SeoYeon a füle tövéig vörösödött a hallottaktól, zavarában nagyot nyelt.

- Na? Mi lesz? – újra a lány szemébe meredt.

SeoYeon mély levegőt vett, majd hosszan kifújta a beszívott oxigént. Szíve felkúszott a torkába, és heves dübörgésbe kezdett, mellkasa vadul emelkedett és süllyedt, tenyereiben összegyűltek az első izzadtságcseppek. Idegesen és rémülten járatta tekintetét JongHyun mélybarna szempárjában, alkalomadtán a diáktársak felé is kinézett.

SeoYeon a szabadon lógó kezét ökölbe szorította, JongHyun derekán lévő ujjaival a zakó anyagára markolt. Még egyszer körbenézett az izgatott tömegen, és összeszedte minden erejét. Lassan és reszketve hajolt közelebb JongHyun arcához, majd egy újabb nagy sóhaj után összeérintette ajkaikat.

JongHyun elégedett mosolya lágyult, élvezettel viszonozta az ideges közeledést, mindkét karját átfonta SeoYeon derekán, és magához húzta. SeoYeon ökölbe szorított keze ellazult, észrevétlenül kúszott fel JongHyun felkarjára, és szorította meg finoman. A lágy és édes csók kissé elmélyült, egyszerre feledkeztek bele a másik párnájának becézgetésébe, és a körülöttük lebzselő diáktársakról se vettek tudomást. JongHyun jobb kezét SeoYeon arcára simította gyengéden megcirógatta az arcélét, majd két ujjának segítségével elszakította ajkaikat egymástól.

SeoYeon reszketve húzódott hátrébb, a háta mögötti sugdolódzások még kellemetlenebb helyzetbe hozták a lányt, amit már nem bírt tovább elviselni. Feljebb rántotta a táskáját a vállán, elvette a kezeit JongHyun derekáról és felkarjáról, majd hátrált tőle egy lépést. Kezdetben haragos szemmel nézte a fiú cseppet sem önelégült, viszont annál meglepettebb arcát, majd hirtelen könnybe lábadt SeoYeon szeme, és egyetlen szó nélkül ott hagyta a fiút. JongHyun kérdőn nézett a lány után néhány pillanatig, majd a körülötte ácsorgó tanulókon is végignézett. Zsebre vágta a kezeit, és követte SeoYeon példáját.

Meglepetésére SeoYeont azonban nem találta a termükben, viszont a másik két lányt és a banda két tagja a padjaikban ült. Egy bármikor felrobbanni képes lőporos hordó hozzájuk képest rózsapatronos pisztoly volt csupán. A feszültséget még akár késsel is vághatták volna. JongHyun körbeforgatta a fejét a teremben, SeoYeon után kutatva, majd miután nem látta sehol sem a lányt, levágódott a padba, és megtámasztotta a fejét a tenyerével. Várt. Bár maga sem tudta, mire és miért várt. De SeoYeon körül lengtek olykor gondolatai.

A csengetést követő harmadik percben jelent meg csak a legidősebb lány. Lehajtott fejjel sétált el a padjáig, és némán foglalta el a helyét JongHyun mellett. Előkotorta a táskájából a jegyzeteit és az íróeszközeit, és megpróbálta összeszedni magát, hogy képes legyen figyelni a tananyagra.

Egyetlen szót sem intézett JongHyunhoz, de még barátnőihez se szívesen szólt. Egy-egy hang kicsúszott a torkán, ami esetleg egy nemnek vagy egy igennek felelt meg, de többet nem volt hajlandó beszélni. Hiába faggatták a legidősebbet, egyik kérdésre se válaszolt. Feltehették akárhogyan a kérdéseiket, SeoYeon csak fejrázással vagy egy biccentéssel reagált.

* * *

MinRee korántsem örült barátnője állapotának, amiről meg volt győződve, hogy JongHyun váltotta ki a lányból. Szerette volna a falhoz állítani a torkát szorongatva, és mindent kiszedni a fiúból, de visszafogta indulatait. Helyette TaeMinen vezette a felgyülemlett feszültséget.

Erősen és kissé kínozva nyomkodta a fiú vállait és felkarjait, végül a hátát masszírozta ugyanazokkal a mozdulatokkal. A dobosnak meglehetősen nem volt ínyére ez a bánásmód, melyet kellemetlen nyöszörgéseivel fejezett ki, és próbálta tolmácsolni azzal nemtetszését is. De MinRee-t nem hatotta meg TaeMin nyavalygása. Ügyet se vetve rá folytatta tovább ténykedéseit, és a fiú testén kiélni minden haragját, amit kiváltott belőle ő és a társai.

- Finomabban csináld! – nyögte be megunva a fájdalmas mozdulatokat.

- Csak így tudok masszírozni, sajnálom! – válaszolt haraggal telve, és még egyet szorított a fiú vállain, kissé a körmeit is a bőrébe mélyesztette.

-  Aú! – ellökte MinRee mindkét kezét, és a vállaihoz nyúlt. – Normálisan csináld! Ahogy kell!

- Ennyire nehéz a felfogásod? – csípőre tette a kezeit. – Mondtam, hogy így tudok csak masszírozni! Vagy megfelel, vagy nem csinálom!

- Csináld gyengédebben, vagy holnap még ennél is rosszabbat fogok kérni! – átnézett a bal válla felett, és egy kissé kéjes vigyort varázsolt telt ajkaira.

- Meg ne próbáld!

- Szeretnél tesztelni?

- Jó! – sóhajtott egyet. – Fordulj meg!

- De gyengéd legyél! – morogta, és visszafordult.

- Azleszek – mormolta az orra alatt válaszul.

MinRee vett egy nagy levegőt, nyelt néhány kisebbet, majd TaeMin vállaira simította a tenyereit. Óvatos mozdulatokkal kezdte lazítani a fiú kissé görcsös izmait. Először a két karját nyomkodta át, aztán a nyakánál folytatta tovább, végül hátát masszírozta át alapos, de mégis gyengéd mozdulatokkal.

A banda dobosa most is halk nyöszörgéssel válaszolt minden egyes és kettes érintésre, de a korábbiakkal ellentétben ezek a hangok elégedettségről és élvezetről árulkodtak.

Ahogyan SeoYeon feledkezett bele JongHyunnal a csókjukba, úgy MinRee is elmerült a masszírozás élményében, és fel se tűnt a lánynak, hogy mosolyogva lazítja tovább TaeMin testét, amit ő maga is kimondottan egyre jobban élvezett. MinRee mindkét keze lejjebb csúszott TaeMin hátán, és már a derekán kalandozott ujjbegyeivel és körkörös mozdulataival.

A mámoros állapotból egy hangos csattanás zökkentette vissza MinRee-t a valóságba. HaEun széke végezte a földön, ahogy a legfiatalabb lány dühében felpattant a helyéről. MinRee hirtelen megállt a masszírozásban, és SeoYeon is felkapta a fejét a jegyzeteiről, amiket rendezgetett. Döbbenten nézték HaEun remegő alakját és ökölbe szorított kezeit, amik a lány teste mellett lógtak, és bármelyik pillanatban képes lett volna a mérgét a legközelebbi függőleges felületben levezetni.

MinRee elvette a kezeit TaeMin derekáról, a legidősebb lány is felkelt a székéről, és mindketten HaEunhöz lépdeltek. Egyszerre fogták meg a legfiatalabb csuklóit, és szorították is meg egy pillanattal később. Hol a legfiatalabb lány ingerült arcvonásait nézték, hol pedig a távolodó KiBum után bámultak. Végül egyszerre nézett a két idősebb a saját gazdáira. Haragosan, számon kérően, és szikrákat szórva meresztgették pupilláikat a fiúkra. Végül SeoYeon unta meg a szemmel verést, és elengedte HaEun csuklóját.

JongHyunhoz sétált, összekulcsolta a mellkasa előtt a karjait. Végignézett a fiún, tekintete szinte izzott rátörő mérgétől és gondolataitól.

- Engem szétalázhatsz az egész Akadémia előtt, nem tud érdekelni! Túlteszem magam rajta! De ahhoz egyikőtöknek sincs semmi joga, hogy a másik két lányt becsmérelje, vagy bármi mással ártson neki!

- Kifejtenéd egy kicsit ezt a gondolatodat?

- Mégis mi a jó büdös francot képzeltek ti magatokról? Kinek hiszitek magatokat, hogy így bántok velünk?

- Nem tudom, hogy KiBum mit mondott a barátnődnek, ami ennyire felzaklatta, de ne rajtam verd le, oké?! – JongHyun is felugrott mérgében a székéről.

- Leszarom, hogy mit mondott neki! Nekem bőven elég az, hogy HaEun egy merő idegroncs a te barom haverod miatt!

- Mégis miért velem ordítasz? Ha nem érdekel, hogy mit mondott, akkor miért engem kérsz számon? Miért nem nyugtatod inkább a barátnődet ahelyett, hogy velem foglalkozol?

- Te tényleg egy igazi se~

- Unnie! – HaEun kiáltott SeoYeonra, majd kihúzta a csuklóját MinRee szorításából is, felkapta a táskáját, és dühödt léptekkel távozott a teremből.

- Gratulálok! Ezt jól megcsináltad, te vadbarom!

- Héé! Most már tényleg kezd elegem lenni a sértegetéseidből! – letudta a kettejük közti távolságot. – Te mégis milyen jogon vágsz hozzám ilyen szavakat, hah? Adtam rá bármi okot is, hogy így beszélj velem?

- Elég hozzá a puszta jelenléted, hogy okot adj rá!

- Nem bírsz a dolgok mögé látni? Képtelen vagy változtatni a hozzáállásodon, ha rájössz, hogy tévedtél valakivel kapcsolatban?

- Cseppet se tévedtem veled kapcsolatban!

- Igazán? Akkor miért csókoltál meg az órák előtt, amit a fél suli láthatott?

- ... – SeoYeon arca újra homárszínt vett magára, a teremben tartózkodók meghökkentek a hallottaktól, MinRee-vel egyetemben.

- Nem válaszolsz? Azért azt tisztázzuk, hogy nem kényszerítettelek a dologra! Te hajoltál hozzám, és nem én rántottalak magamhoz.

- Te mondtad, hogy csináljam!

- Fel is pofozhattál volna, Yeonnie – elmosolyodott –, épp, mint a lakásban. Nyugodtan megtehetted volna. Nem tartottam pisztolyt a fejedhez, hogy megcsókolj.

- Te szemét!

Ezzel a mondattal a lány már pofonra is emelte jobb kezét, amit meg is lendített a következő momentumban, de JongHyun fel volt készülve a dologra. Elkapta SeoYeon csuklóját, de a lány bal kezét indította védekezésül. JongHyun ezt a csuklóját is elkapta, és erősen rászorított. MinRee SeoYeon mögé lépett, és kelt volna a védelmére, de TaeMin is időközben felkelt a helyéről, és elkapta a lány derekát. Arrébb húzta kicsit, és megakadályozta, hogy a lány beleavatkozzon a történésekbe.

SeoYeon és JongHyun mit se törődve a környezetükkel, farkasszemet nézett egymással. A levegő izzott közöttük, alig lehetett volna megmaradni mellettük, annyira forró volt mindkettejük teste. JongHyun szorított még egyet SeoYeon csuklóin, egyetlen lendülettel húzta közelebb magához a lányt. A mellkasuk a másikéhoz feszült.

SeoYeon korábbi ingerültsége váratlanul köddé vált. Köszönhetően JongHyun ajkainak, amik SeoYeon száján landoltak egy szívdobbanással később. Épp úgy simították össze ajkaikat, ahogy tanítás előtt tették a kollégiumi szobában. Egyedül a fal hiányzott JongHyun háta mögül, de SeoYeon tenyerei ismét a fiú mellkasán pihentek. MinRee álla a földet söpörte döbbenetében, de még TaeMin is csak pislogni tudott maga elé. Végül újfent SeoYeon parancsolt indulatainak, és szakította meg a szenvedélyessé fokozódott csókot. MinRee-re nézett, majd felkapta a csomagját, és HaEun után szaladt. A harmadik lány kiszabadította a csípőjét TaeMin szorításából, ő is felmarkolta a cuccait, és a lányok után sietett.