6. fejezet

A lányok hitetlenkedve bámulták a közeledő csapatot. Az egyenruha néha túl sokat takar és néha túl hétköznapi, ezt most már biztosan tudták. Hiszen ők maguk is másként festettek az utcai viseletükben, mint az iskolai uniformisban. A sikolyok térítették őket valamennyire észhez, annyira ledöbbentek a látottaktól. Sóhajtottak egy nagyot, majd SeoYeon két lépést előrébb araszolt, a másik két lány megállt mögötte.

- Unnie? – szólalt meg két perccel később MinRee.

- Hah?

- Most megyünk vagy sem?

- Megyünk. Csak egy picit még várunk.

- Mire? – kérdezte HaEun.

- Semmire – megrázta a fejét, résnyire tárt ajkakkal nézte a közeledő csapatot, ahogy eltűnnek a bejárati ajtó mögött.

- Leakadtál? – vigyorogta MinRee.

- Csak rájöttem valamire.

- Igen? – biztatta a középső lány.

- Semmi kétségem afelől, hogy ez a gyerek egy beképzelt majom – jelentette ki magabiztosan.

- Aham. De ezt eddig is tudtuk, Yeonnie! – átkarolta a vállát HaEun. – Most akkor ennyire bejön ez a csávesz?

- Ajh! Hagydmárabbaabaromságaidat! – leütötte a karját, és vöröslő fejjel nézett a legfiatalabbra.

- Figyelj. Ha ennyire leakadsz tőle, és ennyire tagadod, akkor csak ez lehet.

- De nem tetszik! Semmi nem tetszik benne! Egy beképzelt majom, de képtelen megtalálni saját magában az egyediséget! – összekulcsolta a karjait a mellkasa előtt. – Akkor mire ilyen nagy az arca?

- Hát. Azért bevallhatnád, hogy igenis jól áll neki ez a szerelés – kacsintott egyet MinRee.

SeoYeon nyelt egy nagyot. Még jobban elvörösödött, ahogy felidézte magában a korábbi képet. Vett még egy nagy levegőt, majd megfogta szobatársai csuklóját, és magabiztosan elindult a klub bejárata felé. Természetesen a szitkozódások most sem maradtak el a rajongók részéről. De ezúttal még csodálkozó szavak is jutottak nekik. Nem csak a lányok lepődtek meg a fiúk külsején, hanem magukon a lányokon is mindenki tágra nyílt szemmel nézett végig.

Nem volt mit tenni, vissza már nem akartak fordulni, így hát átlépték azt a bizonyos küszöböt, és reménykedtek benne, hogy túlélik ezt a kis időt, amit odabent fognak tölteni. Nem merészkedtek túlságosan bentre, a falhoz simultak, és egymás mellé felsorakoztak. Utat engedtek a többi ajnározónak, hogy tegyék a dolgukat. A lányok megtámaszkodtak a hátukkal, bal lábukat is felemelték, és azzal is betámasztottak, a karjaikat pedig összefonták a mellkasaik előtt. Vártak...

Sikolyok, füttykoncert és üdvrivalgás közepette érkezett meg a banda, majd sorban el is helyezkedtek a megfelelő helyekre. Bár csak négy főt számolt a teljes banda, az ötödik srác inkább mondta magát menedzsernek, és szervezte meg a programjait a csapatnak. Ahogy minden fellépés alkalmával, úgy most is az emelvény mellett ácsorgott, kezében a telefonjával, és összepakolt valamiféle menetrendszerűt a bandának.

MinHo sem az egyenruhájában feszített a pódium mellett, ő is kivette a részét a nem hétköznapi viseletből. Fekete, bőrhatású nadrág takarta a lábait, felülre egy fehér pólót húzott, amit egy hálós hosszú ujjú felső fedett. A másik négy srác sorban felsorakozott a helyeikre.

TaeMin a dobok mögé ült le, hosszú tincsei belelógtak kicsit a szemébe, vállaira finoman rásimultak. A hajviselete után a feltűnően piros nadrágja szúrt szemet elsőként a lányoknak, bal térdére egy térdvédőt erősített. Felülre ujjatlan, fekete színű atléta került, melyet egy szintén bőrhatású mellénnyel egészített ki. Bal kezére ezüst szalagot tekert, jobb csuklóján széles karkötő díszelgett. Nem hétköznapi, tudatosították magukban a lányok.

Másodikként JinKi foglalt helyett a szintetizátor mögött, TaeMinhez hasonlóan teljes feketében. Fekete nadrág, fekete ujjatlan póló, egy fekete mellénnyel kiegészítve. TaeMinnel egymásra néztek, majd JinKi ráfektette ujjait a fekete-fehér billentyűkre, és elégedetten elmosolyodott.

Harmadikként JongHyun állt fel a megfelelő pozícióba, talán az ő fellépő ruhája volt a leginkább szokatlan a három lány számára. Legalábbis SeoYeonnak mindenképp. A másik három fiúhoz hasonlóan fekete nadrágot húzott, felülre azonban egy meglehetősen érdekes mellényt vett fel. Ugyan szemből még annyira nem is volt szokatlan, ellenben hátulról és oldalról igencsak sokat mutatott JongHyun testéből. Lapockáinak közepétől egészen a nadrág derekáig fedetlen volt a háta, oldalán is csak egy vastagabb pánt erősítette az anyagot. Egy laza mozdulattal a nyakába akasztotta a basszusgitárját, és egy mosolyt intézett az összes női rajongó felé, akik természetesen sikítással fejezték ki tetszésüket.

Utolsóként KiBum sétált fel a színpadnak kinevezett emelvényre, a másik négy fiúval ellentétben ő világosabb öltözetben. Szürke farmernadrág hangsúlyozta formás lábait, szürke ujjatlan pólót választottak hozzá, kiegészítőként pedig szintén szürke mellény dukált, aminek a hátát teljes egészében szőrme borította. Beállt a mikrofonállvány elé, majd egy laza mozdulattal rámarkolt, és egy féloldalas mosolyt küldött a közönségnek. Az ő esetében is hangos sikítás volt a visszajelzés.

A három lány egymásra nézett. Próbáltak kicsit észnél lenni, és nem esni a többi hajrálány hibájába. Eszük ágában sem volt rajongani a csapatért, hiszen most még biztosabbak lettek, hogy valóban a külsejük miatt vannak oda értük annyira, nem pedig a tehetségük az oka.

- Na, erre kíváncsi leszek – szólalt meg SeoYeon, amikor kialudt az első fény a klubban.

- Mit hoznak össze vagy mennyi bugyi landol a lábaik előtt? – vigyorogta MinRee.

- Mindkettőre.

- De ígérd meg, Yeonnie, hogy a te bugyid a helyén marad – bökte vállon őt a középső lány.

- Befogtad, ugye? – reagált nevetve SeoYeon.

- Ígérd meg! Kisujjesküvel, meg amivel szokás! Nem dobod fel JongHyunnak a tangádat!

- Hagyjál már ezzel a baromsággal! – rácsapott MinRee kézfejére. – Akkor fogok én ennek a majomnak bugyikat dobálni, amikor piros hó esik, és néger kölkök potyognak az égből!

- Azért én szeretnék biztosra menni – MinRee még mindig vigyorogva nézte a legidősebbet. – Na? Megígéred? Nem leszel hajrálány?

- NEM! Ez egy tuskó! A csajoknak tenni a szépet, meg vigyorogni rájuk fogkrémreklámokhoz hasonlóan, ennyit tud! Mit kezdjek egy ilyennel? Egy közös témánk se lenne az egóján kívül!

- Te, már nem azért, hogy csesztesselek – emelte fel óvatosan a mutatóujját HaEun –, de ha már a közös témán agyalsz, akkor cseppet érdeklődsz a maki iránt. Nemde?

- Namy, ne kezd te is! Nem elég nekem Minnie piszkálódása, még te is adod alá a lovat?

- Nem adja alám a lovat, csak te voltál az, aki azt mondta, hogy inkább összeköltözik a macskáival, minthogy bármelyikük után is csorgassa a nyálát. Javíts ki, ha tévednék, de ez a te szádból hangzott el, drága Unnie! – egy apró csücsörítéssel toldotta meg mondata végét.

- Ez igaz, Unnie!

- Aish! Hagyjatok! Nem akarok tovább erről a beképzelt majomról társalogni!

- Azt nem is fogunk, helyette megnézzük, hogy miért vannak annyira oda értük a többiek – jegyezte meg széles vigyorral az ajkain MinRee.

- Kíváncsi vagyok, hogy macskavinnyogást fogok-e hallani, vagy valami élvezhető is lesz a hangjában – motyogta az orra alatt HaEun.

- Mondjuk, amikor azt duruzsolja a füledbe, hogy Namy, légy az enyém kedvesem. Elég élvezhető dallam? – MinRee odahajolt a legfiatalabb füléhez, és lágy hangon beledünnyögött.

- Te egy rohadt dög vagy! – nevetve karolta át a vállát, aztán nyomott egy puszit az arcára.

A két lány felnevetett, majd figyelmeiket a fiúkra szegezték. SeoYeon még egyszer utoljára megforgatta a szemeit, sóhajtott még egy meglehetősen mélyet, majd lenyelte további gondolatait, és a pódium felé fordította a tekintetét. Az összes fény kialudt a klubban, a sikolyok elhalkultak.

Heves dobszólóval kezdtek, aztán csatlakozott a basszusgitár, majd a negyedik ütemre belépett a billentyű, aztán két ütemmel később KiBum eresztette ki a hangját. A lányokon újabb sokk lett úrrá. Nem erre számítottak. Sőt! Teljesen az ellenkezőjét várták. Helyette azonban fergeteges produkciót nyújtottak a srácok. Volt keményebb és zúzósabb dallam, aztán egy kis populárisabb egyveleg következett, közé szúrva egy-két lírai és andalgósabb szám, végül ismét egy zúzósabb és ritmusosabb számmal zárták aznapi repertoárjukat. Sokszínű volt a csapat, ezt elismerte mindhárom lány. Azon pedig HaEun lepődött meg a legjobban, hogy KiBum nem pusztán énekhangilag szárnyal a magaslatokban, hanem bizony pergő nyelvvel is meg van áldva.

Arra viszont számítottak, hogy a rajongók éles sikolyokkal és tapsviharral fogják majd elárasztani a srácokat. Bármennyire is elismerték, hogy konyítanak valamicskét a zenéhez, nem akarták megadni nekik azt az örömöt, hogy ezt még ki is mutassák. Bőven megelégedtek azzal, hogy látták őket egyetlen egy alkalommal. Elégedjenek meg hát ezzel a fiúk is. Mielőtt még bármelyik tag észrevehette volna őket, próbáltak meg elsunnyogni a fal mellett, de sajnos nem jártak sikerrel.

- Na! Titeket is látni lehet?! – termett mellettük MinHo, és egyszerre karolta át HaEun és MinRee nyakát.

- Már itt se vagyunk! – jelentette ki határozottan SeoYeon, ahogy ellökte magát a faltól.

- Maradhatnátok még egy kicsit, most megyünk épp bulizni. Gyertek ti is! – noszogatta őket a „menedzser”.

- Bocs, de mi holnap korán kelünk – szólalt meg MinRee, miközben megpróbálta lefejteni magáról MinHo bal karját. –, Nem szeretnénk mosott rongyok lenni. Elengednéd végre a nyakamat? Fullasztó a közelséged!

- Lám-lám-lám! – SeoYeon látszólag ki nem állhatott padtársa jelent meg kissé zilált hajkoronával a lányok mögött. – Kiket köszönthetünk eme színvonalas helyen?! Ugye valami fekete cucc van a nadrágod alatt? – duruzsolta mély hangon SeoYeon fülébe. – Valami nagyon dögös. Mondjuk, csipke...

- Te mekkora egy tirpák vagy! – mellkason lökte JongHyunt, de az arca paradicsomszínt öltött abban a pillanatban, ahogy tenyerei a fiú forró bőrét érintették.

- Mondták már neked, hogy nagyon vad tudsz lenni néhanapján, és az igazán kívánatossá tesz? – visszalépett SeoYeon elé, és a lány csípőjére simította a tenyereit.

- Ne érj hozzám! – megragadta a csuklóit, majd azzal a mozdulattal összeszorította az orsócsontjait a singcsontjaival, és lefejtette magáról JongHyun kezeit.

- Fogsz még könyörögni az érintéseimért – dünnyögte vigyorogva, miközben megpróbálta enyhíteni a csuklóiban lévő fájdalmat.

- Majd akkor fogok én neked könyörögni bármiért is, ha az egész Akadémia a bandád rajongója lesz!

- Akarsz fogadni? – kérdezte önelégült mosollyal az ajkain.

- Milyen fogadásról beszélsz? – összeráncolta a homlokát, és összekulcsolta a karjait a mellkasa előtt.

- Erről! Szent meggyőződéssel állítod azt, hogy nem vagyunk tehetségesek, és szerinted csak a külsőnk miatt szeretnek minket – SeoYeon felhúzta bal szemöldökét, nem igazán értette JongHyun érvelését. – Akkor fogadjunk!

- Milyen fogadásról van szó, Hyung? – a kis zilálthajú dobos is betoppant, majd nem sokkal utána érkezett meg a maradék két tag is.

- Jó! Fogadjuk! – SeoYeon tekintete szikrákat szórt JongHyun felé, aki még mindig elégedetten mosolygott a lányra.

- Unnie. Ez nem épp a legjobb ötlet – suttogta a fülébe MinRee.

- Egyetértek Minnie-vel.

- Nem. Véget akarok vetni ennek a hülyeségnek, és ez a fogadás a legjobb módja. A tét?

- Három hónap szolgaság. Három lány három fiú. Titeket ez most nem érint! – nézett MinHora és JinKire a banda basszerosa. – Aki veszít, az három hónapig a másik rendelkezésére áll. Minden téren. Ha kell, akkor a kedvére kell tennie! – SeoYeon szemei kidülledtek JongHyun utolsó szavaitól, egy pillanatra megingott a magabiztossága.

- Rendben! – szólalt meg néhány idegtépő perccel később. – Benne vagyok!

- Akkor máris kezdhetsz hozzászokni a gondolathoz, hogy három hónapra az enyém vagy.

- Azért ne kapkodd el! Viszont könnyítésnek legyen annyi, hogy nem kell az egész Akadémia. Elég mondjuk, százharminc diák, aki rajong a bandátokért.

- Túl könnyű fogadás – elvigyorodott.

- Állod vagy sem? – SeoYeon jobb kezét nyújtotta JongHyun felé.

MinRee és HaEun rémülten pislogott a legidősebb lányra, és erőteljesen reménykedett, hogy SeoYeon nem vetette el a sulykot ezzel a fogadással. JongHyun beharapta alsó ajkát, és SeoYeon tenyerébe simította a kézfejét. A két alkudozó egyszerre pillantott MinHora, aki kicsit habozva ugyan, de érvényessé tette a fogadást. Százharminc rajongó három hónap szolgaság fejében. Minden téren.