3. fejezet

SeoYeon vett egy nagy levegőt, összekaparta minden büszkeségét, és megpróbálta félretenni minden ellenszenvét, mielőtt visszament volna az osztályterembe. MinRee szintén kihúzta magát, igyekezett elásni felerősödött utálatát, és erőt vett magán, hogy mellőzze bántó szavait, melyeket a leginkább második anyanyelvén szeretett használni. HaEun hosszan beszívta az oxigént, majd lassan kifújta azt, és erőn felül próbált kedvesen viselkedni a padtársával.

A csengőszó ezúttal úgy hatott mindhárom lánynak, mintha életük börtönében kellene megkezdeni első napjukat, ami felér egy életfogytiglannal az Alcatrazban a nőgyűlölő rituális sorozatgyilkosoknak. Valahogy így érezték magukat, ahogy haladtak vissza a termükbe, fejükben Woo igazgató szavaival, melyeket nem tudtak sehogyan se feldolgozni. Nem volt elég a puszta gondolat elviselése, hogy egy osztályba kerültek velük, de még nekik is kell megtanítani őket, hogy ne legyenek bizonyos hiányosságaik. De miért éppen ők lettek a kiválasztottak? Miért nem keresett Woo igazgató másik három diákot melléjük a rajongóik közül?

Mindannyian tudták, hogy túl keményen dolgoztak, és túl sokat tanultak. Úgy érezték mindhárman, hogy mégsem volt annyira hasznos a hajtás, mert most hátrányuk származott belőle. Hogyan lesznek képesek elviselni három beképzelt majmot három teljes hónapon keresztül úgy, hogy közben az utolsó vizsgájukra kell felkészülniük? Ha pedig azon elbuknak, akkor kárba vész az eddig belefektetett energia és tanulás. Így is nagy teher volt rajtuk, amivel napi szinten meg kellett küzdeniük, de három kismajommal a nyakukban még fáradtságosabbak voltak a pillanatok.

Lassan visszaértek a termükbe, természetesen a három fiút körülzsongták a szünetben a kis rajongóik, és agyon tömjénezték őket. SeoYeon megforgatta a szemeit a látványtól, MinRee nehézkesen felsóhajtott, HaEun pedig megpróbálta leplezni az arcára ült undort. Mosolyt erőltettek magukra, vettek egy utolsó nagy levegőt, és lenyelték az összes gondolatukat, melyeket helyből akartak a bálványok fejéhez vágni.

Elsőként SeoYeon indult meg a padjához, szorosan mögötte lépdelt HaEun, a sort pedig MinRee zárta. Arrébb tessékeltek minden ajnározó társat, a fiúkat finoman letessékelték a pad tetejéről, majd helyet foglaltak a székeikben, és pókerarccal kivárták, hogy megérkezzen a helyiségbe a hangszerismeret tanáruk, Kim HeeChul személyében.

Ugyan imádták ezeket az órákat, melyeket HeeChul tanár úr tartott, de most mégis úgy érezték, hogy soha nem lesz vége, és minden egyes másodperc felér egy bambusszal való felnyársaltatás pillanatával. Magukban mormolták imáikat, miszerint hamarosan véget ér az óra, és a szemesztert is kibírják. Ha képesek voltak elviselni négy szemeszteren keresztül JaeJoong tanár úr kemény kiképzését a zeneirodalommal és zenetörténettel kapcsolatban és DongHae tanár úr szolfézs óráit szintén négy szemeszter alatt, akkor a hátralévő három hónapot, mely a diplomáig volt hátra, fél lábbal is végigcsinálják. Gondolták. A jövőjük a tét.

Mit nekik három kolonc, akinek csupán némi pluszra van szüksége, hogy sikeres legyen az életben? Igen, könnyű lenne olyan esetben, ha valaki tisztában van a hiányosságaival, és hajlandó elfogadni a segítséget. Olyankor könnyebb. De a három társuk nem volt hajlandó elfogadni a hiányosságaikat, a segítségből pedig végképp nem kértek.

Küzdelmes napok vártak rájuk, és egyre biztatóbbnak gondolták inkább bevállalni a bambusszal való felnyársaltatást, mint a tanítást és a segítségnyújtást. Az újabb csengőszó mentette meg őket a biztos jelentkezéstől a kínzási módszerekre.

- Ideadod a jegyzeteidet, izé, hm, mi is a neved?

- SeoYeon – morogta az orra alatt.

- Ja, igen. Az én nevem~

- Tudom, ki vagy – szakította félbe frappáns bemutatkozását. – Itt vannak a jegyzetek, de holnapra kérem vissza őket! – átnyújtotta a füzettömböt – Gyere a könyvtárba! – ezzel sarkon fordult, és kisétált a teremből.

- Yah! Nem vagy a főnököm! – kiáltott utána, de SeoYeon már nem hallotta a szavait, a füzetre nézett. – Hm. Egész alapos a csaj. Megyünk? – nézett a hosszú hajú társára.

MinRee fel sem emelve a fejét pakolta össze a cuccait az asztalon, nagyokat szuszogott, hogy csillapíthassa túlzottan mélyre nem elásott ellenszenvét, melyet padtársa váltott ki belőle. Aki továbbra is vigyorogva figyelte a lány minden mozdulatát.

- Könyvtár, tíz perc múlva! – nézett a fiúra haragos szemekkel, majd felkanyarintotta a vállára a táskáját, és SeoYeon után ment.

- Ó! Máris randizunk? – nevetett fel, és vigyorogva végignézte, ahogy MinRee dühödt léptekkel távozik a teremből.

- Hé! Mi van? Összemelegedtetek a kiscsajjal? – vigyorogva lépett hozzá SeoYeon padtársa.

- Ah! Mit beszélsz félre?! Kell a fenének egy ilyen morgó spiné! Bár egész kis mutatós darab.

- A segge valóban jó, de a modora már kevésbé. Mit mondott neked?

- Tudja a franc! De nem is érdekel.

Vágtak még egy önelégült fejet, majd harmadik társuk felé fordultak, aki újabb adag krémet kent el a testén, ezúttal kézfejeit ápolta a megfelelő módon.

- Ha befejezted a szépítkezést, akkor igyekezz a könyvtárba! Nem fogom megvárni, míg nővé operáltatod magad – HaEun felkapta a táskáját a földről, a hóna alá csapta a füzeteit, és kirobogott a helyiségből.

- Tch. Hisztérika.

- Ti is összebarátkoztatok, mi? – nevetett a szőkített hajú.

- Imádjuk egymást, hallhattad! – kacagta.

- Szerinted kikészítjük őket a szemeszter végére? – összekulcsolta a mellkasa előtt a karjait a banda hosszú hajú tagja.

- Minden bizonnyal. Már most kikészültek – vigyorogta az orra alatt a szőke hajú.

- Nem fogják megvárni a szemeszter végét – lépett mögéjük a harmadik fiú. – Egy napot nem bírnak elviselni a társaságunkban – vigyorogta.

- Fogadjunk?

- Mire gondolsz, JongHyun?

- Meddig bírják a csajok mellettünk.

- Fogadjunk. TaeMin? Benne vagy?

- Egy hónapot adok a feketének.

- Az enyém egy kicsit agresszívabb. Két hét a srácnak! – röhögte szavait. – JongHyun? A tiéd?

- Hm. Nagyon kemény csajnak néz ki, de csak kívülről az. Három hónapunk van még, ugye?

- Annyi. De kizárt, hogy addig kibírja. Annyi ideig még mi sem tudunk téged elviselni napi szinten! – nevetett a vöröses hajú.

- Yah! Szádat alapállásba pakoltad, ugye? – mordult rá, majd mellkason vágta. – Én adok neki annyit. De előbb megtöröm, mint ti a másik kettőt.

- Hah? Mi van?

- Valamiért piszkálja a fantáziámat ez a kiscsaj.

- Hogy’ érted, hogy piszkálja? Mi van, tetszik?

- Figyelj, leszámítva, hogy egy undok némber, attól még egész csinos buksza. Egy próbát mindenképp megérne – elvigyorodott.

- Próbát? Mi van, nőhiányod van, Hyung? Vigyázz, mert még beletörik a ceruzád ebbe a keménypapírba.

- Hé! Elhallgatsz, kölyök!

- De most komolyan, Jjong! Mit értesz azalatt, hogy betöröd?

- Nem bírom elviselni, ha egy csaj nem kedvel. Ez a csajszi pedig meglehetősen nem bírja a képemet. Ez pedig szerfelett bosszant. Igazi kis musztáng, amit be kell törni, hogy engedelmeskedjen neked – sóhajtott fel gondolatmenete végén.

- Na, valakinek nagyon megsérült az önérzete, az egóját meg alaposan megtiporta az ellenkező nem képviselője.

- Szegény gyerek, reméljük, hamar túlteszi magát rajta, TaeMin-ah.

* * *

A három lány dühödten pakolta le a holmiját a könyvtárszoba leghátsó asztalára, egyre idegesebbek lettek a várakozástól. SeoYeon összekulcsolta a karjait a mellkasa előtt, és megtámaszkodott az asztal szélén, úgy kémlelte az ajtót. MinRee levágta magát az egyik székre, megtámaszkodott a könyökével a falapon, és ő is az ajtó irányába nézett. HaEun pedig az asztal tetejére fészkelte fel magát, könyökeit megtámasztotta a combjain, állát tenyerei közé simította. Ő is bámulta az ajtót.

- Ha nem jön meg fél percen belül, lenyomom a torkán az egóját, esküszöm! – morogta SeoYeon.

- Azt én is a másiknak! Meg levágom a csinos kis haját. De baltával!

- Beszerzed a skalpját? – vigyorodott el HaEun.

- Be én! Aztán eladom az ebay-en a rajongóinak! – hangosan felnevetett.

- Én szerintem a krémjeit meg a sminkcuccait fogom feldugni a seggébe, ha nem jelenik meg baromi gyorsan!

- Az is egy jó ötlet! – veregette őt vállon SeoYeon.

- Segítek benne! – emelte fel a kezét MinRee is.

- Megdumáltuk! – bólintott magabiztosan HaEun.

- Nektek nincs furcsa érzésetek? – szólalt meg egy gondolattal később MinRee.

- Furcsa? Milyen furcsa érzésről magyarázol, Minnie? – érdeklődött szempilla-rebegtetve SeoYeon.

- Ha nem veszed figyelembe, hogy egytől egyig tirpákok mindahányan, akkor még egész helyesek is.

- Na, ne kezd! Ugye nem leszel a hajrálányuk te is? – kelt ki magából SeoYeon.

- Hülye! – vágott vissza MinRee. – Nem ezt mondtam!

- Hanem? – pislogott HaEun.

- Jó, ebben igaza van Minnie-nek – szusszantott fel SeoYeon. – Ha nem lenne ilyen rohadtul eltelve magától, akkor még bírnám is a fejét. De nem bírom, hogy ennyire beképzelt majom! Kikészülök tőle!

- De mire ilyen beképzelt mind? Arra, hogy egy kiló smink van a buráján, és olyan, mint egy porcelánbaba? Pff. Haddne!

- Tetszik, mi? – vetette oda félvállról MinRee.

- Nem! – vágta rá kapásból HaEun.

- Tehát igen – vigyorgott SeoYeon – ne is tagadd, Namy.

- Akkor te se tagadd, hogy máris belezúgtál Mr. Népszerűvagyokacsajokkörébenezértegyfolytábanhozzámvágjákabugyijaikatba! – röhögte HaEun.

- Persze! Hogy szakadna a nyakába egy mázsa szar! – leengedte a karjait, a tenyereivel megtámasztotta a pad szélét. – Tényleg kinyírom ezt az egoista majmot, ha nem toppan be három másodpercen belül!

- Azért még előtte add neki oda a bugyidat, Yeonnie! – vigyorodott el MinRee.

- Csak akkor, ha te meg a kis hosszú hajúval merészebb vizekre evezel, mint a japán káromkodások.

- Merészebb? Hah? Yeonnie?

- Egyezzünk meg, hogy mi nem fogjuk utánuk csorgatni a nyálunkat, történjék bármi! – szólalt meg HaEun, majd felváltva nézett a másik két lányra.

- Viccelsz?! Inkább leszek ráncos vénasszony, aki a macskáival él, minthogy bármelyikük után is csorgassam a nyálamat! – durrogta SeoYeon.

- Akkor összeköltözünk mindhárman, és rohadt sok macskánk lesz! – nevette el magát MinRee.

A fesztelen nevetés túl sokáig nem tarthatott, mert alig fél perc múltán nyílt a könyvtárszoba ajtaja, és beléptek rajta az emlegetett egyedek. A lányoknak minden felhőtlen mosoly eltűnt az arcáról, ahogy meglátták közeledni feléjük a bandatagokat.

HaEun lecsúszott a pad tetejéről, majd SeoYeonnal együtt egy-egy székhez sétált, ahogyan MinRee is másként helyezkedett. A három padtárs magabiztosan szedte a lépteit feléjük, majd megragadtak egy-egy széket a háttámlájánál fogva, és végighúzva azt a könyvtár parkettjén sétáltak el az asztalig.

Ledobták a földre a táskáikat, perdítettek egyet az ülőalkalmatosságokon, majd szétvetett lábbal ültek le, és alkarjaikkal feltehénkedtek a támlákra. Vigyorogva néztek a lányokra, akiknek a feje fölött összegyűltek a sötét felhők a látványtól, és meglehetősen viharos időjárás alakult ki felettük. Bár SeoYeon feje felett még erősebb viharfelhők gyűltek a szemben pöffeszkedő tag önelégült mosolyától, hozzá még vörösen izzott is a tekintete a lánynak. Maguk elé húztak három vaskos olvasmányt, kinyitották a megfelelő helyen, és átlökték a fiúknak a könyveket.